Hát ennyi. 8 év, több közös koncert, utazás és rengeteg mozi. A vége kivételével nagyon szép volt. Annyi zavar csak, hogy tehetetlenül, megalázva és igen-nagyon átbaszva érzem magam. Illetve nem csak a szerelmemet vesztettem el, de a legjobb barátomat is. Ott ülök egy üres szobában és nézem a falakat. Még szerencse hogy a két teknős ott van, velük tudok beszélgetni. Ők nem hagynak el.
Az elmúlt egy hétben tudom mit csináltál. Megpróbáltad elérni hogy haragudjak rád, olyan dolokat vittél véghez amiről tudod hogy kiakaszt. Azonban tudom hogy csak azért hogy nekem könnyebb legyen amikor kimondod a végső szót. Nem jött be! Harag irántad nincs bennem. Végtelen szomorúság és csalódottság az van, de nem harag.
Tualjdonképpen azzal hogy elmentél 98%-át elvitted az életemnek, az életkedvemnek. Többször eszembe jutott hogy ha valami történik velem a lakásban hát kb senki nem talál meg. Hiszen senki nem jön oda. Igen nagyon megutálhattál ha ezt így végeztük vagy már régóta tervezted és neked volt időd felkészülni.
Olyan jól ismersz engem, mint én téged. Tudod hogy magamban fogom a hibát keresni, hiába mondtad hogy ne tegyem.
Te voltál az életem. A minden. Mostmár csak egy üres fagyistölcsér vagyok. Nem az édes fajta...
No comments:
Post a Comment