Zár az égbolt

Gyorsan megírom a dolgokat amíg bennem van a hang meg a fény.
Odaérkezésünk Bohóccal zökkenőmentes volt ámde hosszú. Iszonyat tömeg volt. Leültünk az egyik félkész sátorba várni a többieket, amikor arra figyeltünk fel hogy a kötélpályán (amin le lehet csúszni jó magasról jó messzire) egy félmeztelen csaj van. Azt hittük rosszul látunk de nem a lányka deréktől felfelé meztelen volt és nem is zavartatta magát miután lejött sem, nyugodtan megvárta amíg a barátnői hozták a ruháját. Ekkor láttuk meg hogy még egy csaj jött a pályán szintén félmeztelenül (több nem jött nyugi). Ez úgy megadta az alaphangot -> te jó isten mi lesz itt félmeztelen csajok potyognak az égből.
Mire megjöttek a többiek szinte már kezdődött is a koncert. Még befurakodtuk magunkat középre, aztán jött is az első dal. A sorrendre nem emlékszem, csak kiemelem amik nekem megmaradtak:
- Gyónás: évek óta nem hallottam koncerten pedig szerintem jo dal nagyon
- Szívrablás: itt egy fekete-fehér ruhába öltözött táncosnő is volt a színpadon és táncolt a dalra - meglepően kifejező volt!
- Mulató(!): ezt kb sose játszák nade most! Három plusz hegedűssel, pont olyan volt mint a 20 éves koncertern. Pál István "Szalonna" egy Nobel-díjat érdemelne.
- Volt két dal amit nem a Lovasi énekelt, a címüket nem tudom de az egyiket a Quimby-s Líviusz a másikat a szintén odavalósi Tibi énekelte

Kétszer tapsoltuk vissza őket, a végszót a "Ha az életben" és a "Zár az égbolt" adta. Félelmetes számomra belegondolni hogy a zenekar amely egyik meghatározója volt az elműlt 10 évben a zenei ízlésemnek soha többet nem fog színpadon játszani. Az utolsó dal alatt megkönnyeztem őket de komolyan. Zenetörténelmet éltünk át.

(Szereztem emlékpólót is annak is aki nem lehetett itt)